Világhíres Feltalálóink

David Hilbert
(1862-1943) Német matematikus.

1862. január 23-án született Königsberg-ben, Németországban. Hilbert a matematika iránt érzett szeretetét valószínûleg édesanyjának köszönheti. A königsbergi egyetemre jár 1880-1884 között, majd 1885-ben megszerzi a doktori címet.

Heinrich Weber - aki Richard Dedekind munkatársa volt az algebrai funkciók elméletének kidolgozásában - professzor volt a königsbergi egyetemen, mialatt Hilbert tanuló volt. 1883-ban, miután Weber elment, Lindeman-t nevezték ki utódjának. Lindeman hatására kezdett el érdeklõdni Hilbert az invariánsok (állandók) iránt. Bebizonyította a híres Hilbert alapú elméletet - mely kimondja, hogy ha egy R sugarú gyûrûn lévõ összes pontnak van véges alapja, akkor az összes pont egy polinomiális (többtagú) gyûrûn -R[x]- van.
Szintén bebizonyította a Hilbert-féle nem egyszerûsíthetõségi tételt.
Az algebrai számok elméletével is foglalkozott. Ez a munkája a reciprocitás törvényeit helyezte a központba, továbbfejlesztve Gauss tételét a másodfokú maradékokkal kapcsolatban.
1893-ban Minkowskival közösen kijelölték õket a számelmélettel kapcsolatos jelentés elkészítésére.
Minkowski hamarosan kivonta magát a munkából.
Hilbert Zalberichtben összegezte az elért eredményeket. Fél évszázadon át alapmûként tekintették mindazok, akik érdeklõdtek az algebrai számok elmélete iránt.
1899-ben, Hilbert publikálta "Grundlagen der Geometrie" címû írását, mely kilenc kiadást ért meg 1962-ig. 1900-ban, a Nemzetközi Matematikus Kongresszuson 23 matematikai problémát mutatott be.

Mindezek azóta ösztönzik a matematikai kutatásokat.
Hilbert dolgozott algebrai formulákon, algebrai számelméleten, a geometria alapjain, analízisen és elméleti fizikán. Számos diákja lett híres matematikus.
1943. február 14-én halt meg.

Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!

Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera