Jedlik Ányos index





Született :
1800 január 11-én
Szimõ

Elhunyt :
1895 december 13-án
Gyõr
Fontosabb évfordulói:
1817 felvette az Ányos névet
1825 pappá szentelik
1868 királyi tanácsosi címet kapott
1879 a vaskorona-rend lovagja lett.
   
Kémiai és fizikai szakszerkesztõ abban a bizottságban, mely a német-magyar mûszaki szótárat állította össze.

Az optikai és hullámtani kísérletek idõszaka az 1850-es évek és az 1860-as évek elsõ fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített. Nagyfeszültségû készülékei zömmel az 1860-70-es évekbõl származnak. Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszitõ bemutatása volt az 1873-as bécsi világkiállításon.

Szikrainduktorokkal szintén ebben az idõben foglalkozott. Ekkor dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Gyõri nyugdíjas éveiben is fõként a nagyfeszültségû eszközök szerkesztése felé fordult figyelme.
Delejvillamos forgony - elektromágneses motor

 

1820 végén a dán Oersted professzor hallgatói elõtt demonstrálni akarta, hogy az újjonan felfedezett áram éppúgy közömbös a mágnesre, mint a megdörzsölt ebonitrúd. Legnagyobb meglepetésére azonban az iránytû kitért az áramjárta vezetõ környezetében. Ekkor fordult a fizikusok figyelme ezen új jelenségek felé. Noha megfelelõ ki-be kapcsolgatással el lehetett érni, hogy az iránytû forgó mozgást végezzen, a kezdeti szakaszban mégsem ez, hanem a Sturgeon által 1824-ben megfigyelt, majd Henry által tökéletesített elektromágneses hatás okozta a mozgást.
Az elektromágneses vonzás (forgatás) törvényszerûségeit vizsgálva Jedlik felismerte, hogy elektromágnes mezõjében lévõ tekercs jobban kitér, mint egy iránytû, sõt megfelelõ áramváltás esetén ez az elfordulás folytonos forgássá is tehetõ.
Fiatal tanárként a gyõri gimnázium fizika szertárában megismételte Oersted kísérletét, majd 1829-ben azt vizsgálta, hogy milyen erõhatás lép fel két tekercs között. Az egyik tekercset rögzítette, a másik, vasmagos tekercs ennek belsejében volt, s az erõ hatására elfordult. A belsõ tekercset higanyos áramváltóval látta el, amely félfordulatonként megfordította az áram irányát. Galvánelemmel táplálva a belsõ tekercs gyors, folyamatos forgó mozgást végzett. A kis készülékben megtalálható a mai egyenáramú motor mindhárom alapvetõ eleme: a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és a kommutátor. Addig ilyen motor még nem készült.

Az egész olyan egyszerûnek tûnt, hogy Jedlik a következõ véleményen volt:

"Midõn ez imént tárgyat villamdelejes forgásokra való készüléket 1827. és 1828. évek elõtt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonlóknak leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy munkákban találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemrõl azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek és alkalmazási módjuknak én volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve, mert mint kezdõ természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval elõbb ismeretesek voltak. E vélemény mellett még továbbra is megmaradtam. 1829-ben vagy 1830-ban valamely könyvben, valószínûleg Dingler Polytechni- sches Journal egy kötetében találtam egy ábrát, mely az általam itt leírt gépekre vonatkozó ábrával annyira megegyezett, hogy ha az énáltalam létrehozott villamdelejes készüléket elõbb közzétettem volna, azt kellett volna gyanítanom, hogy az illetõ írónak az általam közzétett leírás szolgálhatott alkalmul. De mivel én a villamdelejes forgásokról akkor semmit sem tettem közzé, meg kell azon nyugodnom, hogy azokat Oersted, Ampere, Schweigger és mások fölfedezése nyomán saját iparkodásomnak köszönhetem. Jelenleg már bajos volna a prioritás miatt bárkivel vitatkozni."

Így forgonyát csak 1841-ben mutatta be elõször a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyûlésén. Jedlik forgonyában már 1829-ben megtalálható volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fõ alkotórésze: a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és az irányváltó kommutátor. Az elsõ, Jedlikével egyenrangú, tisztán elektromágneses forgást csak 1838-ben valósította meg Jacobi motoros csónakjában, amely Miklós cár megbízásából és anyagi támogatásával készült. Moritz Jacobi motorja csónakot hajtott a Néván 1838-ban. A csónak 12 utassal szépen haladt, de a drága elemek hamar kimerültek. Ugyanerre a sorsra jutottak a különféle telepes motorkocsik és villanymozdonyok. A motor mûködött, de a telep felmondta a szolgálatot.
Jedlik is épített villamos mozdonymodellt 1850 körül, ma is üzemképes, de megfelelõ áramforrás hiányában csak játék maradt.
1854-ben a rácsosztó gépnél "sikerült a körök vonalazását villanydelejes géppel hajtani".

 

Forgony - 1929

A forgony nem vált igazán ismertté. Leghíresebb "szereplése" (a dinamóval együtt) csak 1927-ben volt Comóban, ahol a világ leghíresebb fizikusai (köztük 11 Nobel-díjas) Volta emlékére ünnepi gyûlést tartottak. Akkor indították be a kis motort, amikor az elektromosság gyakorlati alkalmazását tárgyalták.

 

Sokszorozó tekercsben áramváltással vorgó villámdelej -
Forgony - 1930

A "villanydelejes forgony" végül is az elsõ mai értelemben vett, folyamatos forgó mozgást végzõ kommutátoros egyenáramú villanymotor volt.
1. Szódavíz
2. Forgony
3. Dinamó
4. Galvánelemek és villanyvilágítás
5. Optikai rácsok
6. Csöves villámfeszítõ
 
 
Kapcsolódó linkjeink:
Eötvös Lóránd

© 2003








Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!


Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera

Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
Jedlik Ányos indexlap tetejére
Jedlik Ányos index