Született :
1800 január 11-én
Szimő
Elhunyt :
1895 december 13-án
Győr |
| Fontosabb évfordulói: |
|
|
| 1817 |
felvette
az Ányos névet |
|
|
| 1825 |
pappá
szentelik |
|
|
| 1868 |
királyi
tanácsosi címet kapott |
|
|
| 1879 |
a vaskorona-rend
lovagja lett. |
|
|
| |
|
|
Kémiai és fizikai szakszerkesztő abban
a bizottságban, mely a német-magyar műszaki szótárat állította össze.
Az optikai és hullámtani kísérletek időszaka az 1850-es évek
és az 1860-as évek első fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített.
Nagyfeszültségű készülékei zömmel az 1860-70-es évekből származnak.
Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszitő bemutatása volt
az 1873-as bécsi világkiállításon.
Szikrainduktorokkal szintén ebben az időben foglalkozott. Ekkor
dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Győri
nyugdíjas éveiben is főként a nagyfeszültségű eszközök szerkesztése
felé fordult figyelme.
|
|
| Delejvillamos forgony - elektromágneses
motor |
|
|
1820 végén a dán Oersted professzor hallgatói előtt demonstrálni
akarta, hogy az újjonan felfedezett áram éppúgy közömbös a mágnesre,
mint a megdörzsölt ebonitrúd. Legnagyobb meglepetésére azonban az
iránytű kitért az áramjárta vezető környezetében. Ekkor fordult
a fizikusok figyelme ezen új jelenségek felé. Noha megfelelő ki-be
kapcsolgatással el lehetett érni, hogy az iránytű forgó mozgást
végezzen, a kezdeti szakaszban mégsem ez, hanem a Sturgeon által
1824-ben megfigyelt, majd Henry által tökéletesített elektromágneses
hatás okozta a mozgást.
Az elektromágneses vonzás (forgatás) törvényszerűségeit vizsgálva
Jedlik felismerte, hogy elektromágnes mezőjében lévő tekercs jobban
kitér, mint egy iránytű, sőt megfelelő áramváltás esetén ez az elfordulás
folytonos forgássá is tehető.
Fiatal tanárként a győri gimnázium fizika szertárában megismételte
Oersted kísérletét, majd 1829-ben azt vizsgálta, hogy milyen erőhatás
lép fel két tekercs között. Az egyik tekercset rögzítette, a másik,
vasmagos tekercs ennek belsejében volt, s az erő hatására elfordult.
A belső tekercset higanyos áramváltóval látta el, amely félfordulatonként
megfordította az áram irányát. Galvánelemmel táplálva a belső tekercs
gyors, folyamatos forgó mozgást végzett. A kis készülékben megtalálható
a mai egyenáramú motor mindhárom alapvető eleme: a tekercselt állórész,
a tekercselt forgórész és a kommutátor. Addig ilyen motor még nem
készült.
Az egész olyan egyszerűnek tűnt, hogy Jedlik a következő véleményen
volt:
"Midőn ez imént tárgyat villamdelejes forgásokra való készüléket
1827. és 1828. évek előtt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem
lehetett hasonlóknak leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy
munkákban találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemről azon
véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek és alkalmazási
módjuknak én volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve,
mert mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt
tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját
belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek
voltak. E vélemény mellett még továbbra is megmaradtam. 1829-ben vagy
1830-ban valamely könyvben, valószínűleg Dingler Polytechni- sches
Journal egy kötetében találtam egy ábrát, mely az általam itt leírt
gépekre vonatkozó ábrával annyira megegyezett, hogy ha az énáltalam
létrehozott villamdelejes készüléket előbb közzétettem volna, azt
kellett volna gyanítanom, hogy az illető írónak az általam közzétett
leírás szolgálhatott alkalmul. De mivel én a villamdelejes forgásokról
akkor semmit sem tettem közzé, meg kell azon nyugodnom, hogy azokat
Oersted, Ampere, Schweigger és mások fölfedezése nyomán saját iparkodásomnak
köszönhetem. Jelenleg már bajos volna a prioritás miatt bárkivel vitatkozni."
Így forgonyát csak 1841-ben mutatta be először a Magyar Orvosok
és Természetvizsgálók vándorgyűlésén. Jedlik forgonyában már 1829-ben
megtalálható volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fő alkotórésze:
a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és az irányváltó kommutátor.
Az első, Jedlikével egyenrangú, tisztán elektromágneses forgást
csak 1838-ben valósította meg Jacobi motoros csónakjában, amely
Miklós cár megbízásából és anyagi támogatásával készült. Moritz
Jacobi motorja csónakot hajtott a Néván 1838-ban. A csónak 12 utassal
szépen haladt, de a drága elemek hamar kimerültek. Ugyanerre a sorsra
jutottak a különféle telepes motorkocsik és villanymozdonyok. A
motor működött, de a telep felmondta a szolgálatot.
Jedlik is épített villamos mozdonymodellt 1850 körül, ma is üzemképes,
de megfelelő áramforrás hiányában csak játék maradt.
1854-ben a rácsosztó gépnél "sikerült a körök vonalazását villanydelejes
géppel hajtani". |
|
|
|
|
|
Forgony - 1929
|
|
A forgony nem vált igazán ismertté. Leghíresebb "szereplése"
(a dinamóval együtt) csak 1927-ben volt Comóban, ahol a világ leghíresebb
fizikusai (köztük 11 Nobel-díjas) Volta emlékére ünnepi gyűlést
tartottak. Akkor indították be a kis motort, amikor az elektromosság
gyakorlati alkalmazását tárgyalták.
|
|
|
|
|
|
Sokszorozó tekercsben áramváltással
vorgó villámdelej -
Forgony - 1930
|
| A "villanydelejes forgony" végül
is az első mai értelemben vett, folyamatos forgó mozgást végző kommutátoros
egyenáramú villanymotor volt. |
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngésző típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
