Született :
1800 január 11-én
Szimő
Elhunyt :
1895 december 13-án
Győr |
| Fontosabb évfordulói: |
|
|
| 1817 |
felvette
az Ányos névet |
|
|
| 1825 |
pappá
szentelik |
|
|
| 1868 |
királyi
tanácsosi címet kapott |
|
|
| 1879 |
a vaskorona-rend
lovagja lett. |
|
|
| |
|
|
Kémiai és fizikai szakszerkesztő abban
a bizottságban, mely a német-magyar műszaki szótárat állította össze.
Az optikai és hullámtani kísérletek időszaka az 1850-es évek
és az 1860-as évek első fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített.
Nagyfeszültségű készülékei zömmel az 1860-70-es évekből származnak.
Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszítő bemutatása volt
az 1873-as bécsi világkiállításon.
Szikrainduktorokkal szintén ebben az időben foglalkozott. Ekkor
dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Győri
nyugdíjas éveiben is főként a nagyfeszültségű eszközök szerkesztése
felé fordult figyelme.
|
|
| Dinamó |
|
|
Az akkoriban áramforrásként használatos
galvánelemek hiába adtak komoly áramot (elemenként 8-10 A), az előállításuk
vesződséges és költséges volt, illetve az egyre növekvő villamosenergia-igényt
sem tudták kielégíteni. Ezért már ezek fejlesztése közben (az ötvenes
évek elejétől) Jedlik sokat foglalkozott egy újfajta áramfejlesztő,
az acélmágneses egyenáramú generátor tökéletesítésével.
A kiinduló pont az indukció törvénye volt, amit 1831-ben Faraday fedezett
fel. Az első gépek az u.n. mágneses-elektromos gépek voltak, amelyekben
a mágneses mezőt állandó mágnes (patkómágnes) szolgáltatta. Ilyen
volt Pixii 1833-as gépe. Első változata azonban még váltakozó áramot
adott, tehát nem pótolta a galvánelemeket. Ampere tanácsára azonban
rövidesen kommutátorral szerelte fel, és ezzel megszületett az acélmágneses
egyenáramú generátor. Ilyen gépet rendelt Jedlik is egy bécsi műszerésztől,
méghozzá nem csupán saját, pozsonyi intézete, hanem a győri, a kassai
és a nagyváradi akadémia, továbbá a pesti egyetem részére is. Így
ezekben az oktatási intézményekben is lehetővé vált az akkori legújabb
villamos kísérletek bemutatása. A megrendeléseknél saját tervei alapján
tökéletesítette a generátort.
A gépek teljesítményét kezdetben a mágnesek méretének növelésével
fokozták. Az 1850-es években már hatalmas, 2000-3000 kg tömegű gépek
készültek világítási célokra. (Ilyennel szerepelt Edison az 1882-es
Párizsi Világkiállításon.) Teljesítményük azonban az acélmágnes gyenge
mágneses tere miatt csak kb. 1 kW volt. A mező erősítését eleinte
galvánelemről táplált, a mágnes köré tekercselt áramjárta huzallal
biztosították. Felmerült az az ötlet is, hogy több gépet kellene összekapcsolni
és az utolsó már nagy áramot termelhetne (1851). Mindezekből egyetlen
felismerés hiányzott: az elektromágnes táplálható közvetlenül a generátor
áramával. Ez az öngerjesztés, vagy közismertebb nevén a dinamó-elv. |
|
|
|
|
|
Dinamó teszt
|
|
Ezt a gondolatot először a dán Hjorth vetette fel 1851-ben, de ő még
megtartotta a patkómágnest, és gépe áramát csak a mágnes erejének
növelésére kívánta használni. Ez a megoldás azonban nem vezetett jelentős
eredményre, mert az acélmágnes anyaga nem felelt meg az elektromágneshez,
és igy az öngerjesztés előnyös hatása nem érvényesült. Jedlik Ányos
ismerte fel elsőként, hogy az acélmágnest teljesen el lehet hagyni.
Arra is rájött, hogy a vasanyag visszamaradó (remanens) mágnessége
elegendő az öngerjesztési folyamat megindításához. "...a delej
forgatása folytán a sokszorozó huzalban villanyfolyam indíttatik,
mely a forgatott delej tekercsein átmenvén, a delejt erősebbé teszi,
ez pedig ismét erősebb villamfolyamot indit s.i.t." - írja 1859-ben.
1861-ben már a gép is megvolt a pesti egyetem szertári leltárának
tanúsága szerint: "Unipolar-inductor. Kigondolva lőn Jedlik Ányos
által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében. Beszerzési ideje
1861." Gépe azonban nem a mai értelemben vett dinamó volt, hanem
kommutátor nélküli unipoláris generátor. Mivel gépe csak viszonylag
kis feszülséget adott - így nem felelt meg az ívlámpás világítás áramigényeinek
-, nem bizonyult kedvezőbbnek, mint az akkor használatos mágneses-elektromos
generátorok. Ezért az öngerjesztés elve nem lépte át Jedlik laboratóriumának
határait. |
|
|
|
|
|
Dinamó
|
Az áttörés 1866-ban következett be, amikor gyakorlatilag egyszerre
(néhány héten belül) hárman is megjelentek működőképes dinamóval
(Varley, Wheatstone, Siemens). És bár a gerjesztőtekercs elfogyasztotta
a gép teljesítményének kb. egyharmadát, a maradék még igy is sokszorosan
felülmúlta az azonos méretű mágnes-elektromos gépek teljesítményét.
Magyarországon először Eötvös beszélte el részletesen egy emlékülésen
a dinamó feltalálását. Nemzetközi szinten csak az 1927-es comói emlékülésen
ismerték meg a kis gépet.
Jedlik dinamójával kapcsolatban még egy felfedezést tett. Felismerte,
hogy ha gépébe kívülről vezet áramot, akkor az mint elektromotor forgásba
jön. Kezdettől fogva használta is dinamóját erre a célra, vele hajtatta
ugyanis az optikai rácsokat készítő gépét. (~1860.)
Külföldön erre csak később jöttek rá, és az 1873-as bécsi világkiállításon
szerepeltettek két összekapcsolt (dinamó - motor párban működő)
Gramme-féle gyűrűs forgórészű gépet.
|
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngésző típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
