1944. szeptember 26-án indult el az első nagyobb teljesítményű, plutónium termelésére alkalmas reaktor, a B pile Hanfordban. A B pile felépítése rokonságot mutat a Chicagói atommáglyáéval, de itt már a hűtésről is gondoskodni kellett. A B pile-t a zónán keresztül 5 m3/sec térfogatárammal átfolyó víz hűtötte. A moderátor - a neutronokat lassító anyag - szerepét természetesen grafit játszotta. A grafit tömege 1200 tonna volt. A reaktorban 200 tonna fémurán hasadóanyag volt a töltet. A B pile 250 MW teljesítményen üzemelt és körülbelül egy hónap alatt 6 kg plutóniumot termelt.

Az első hanfordi plutóniumtermelő reaktor indításakor találkoztak a kutatók először a xenonlengés folyamatával. Ez első indítás után néhány órával - ekkor csak 100 MW teljesítményen üzemeltek - váratlanul magától leállt a reaktor. Másnap külső beavatkozás nélkül újraindult, majd néhány óra üzem után újra leállt. A váratlan viselkedés komoly fejtörést okozott a kutatóknak, de Wheeler kisvártatva megtalálta a magyarázatot. A hasadások során - közvetlen hasadási termékként - viszonylag nagy hozammal keletkezik a 135I izotóp. Ez 6,7 óra felezési idővel béta-bomlást szenved és 135Xe izotóppá alakul. A 135Xe a legneutronéhesebb anyag, amit ismerünk. Termikus neutronokra nézve befogási hatáskeresztmetszete kétmilliószorosa a mag méretének. Vagyis a lassú neutronok kétmilliószor akkorának látják a magot, mint amekkora annak valódi mérete. A 135Xe 150-szer jobb neutronnyelő, mint az addigi legjobb ilyen anyag, a kadmium. Amikor tehát a reaktort beindítják, egyenletes ütemben 135I izotópok keletkeznek. Mivel a 135I több órás felezési idővel bomlik 135Xe-ná, néhány óra alatt felhalhalmozódik a reaktorban. Ekkor azonban már gyors ütemben termelődik a 135Xe is. Ekkor két eset lehetséges:

Ha nem avatkoznak közbe, akkor a 135Xe magok felhabzsolják a neutronok egy részét, aminek következtében leáll a reaktor. Néhány óra után azonban a 135Xe magok jelentős része béta-bomlással magától elbomlik. Ekkor a reaktor újraindul.

Ha külső beavatkozással megakadályozzák a reaktor leállását, akkor kintebb kell húzni a szabályozó rudakat, hogy a reaktor a felhalmozódott 135Xe magokkal együtt is kritikus maradjon. A 135Xe magok neutront elnyelve megszűnnek nagy neutronnyelőnek - szaknyelven reaktorméregnek - lenni. Nyilván egy idő után egyensúlyi állapot áll be: ugyanannyi 135Xe mag keletkezik, mint ahány kiég, illetve elbomlik.

A reaktor leállásakor szintén hasonló lengések következhetnek be. Minél kisebb teljesítményen üzemel egy reaktor, a lengés mértéke annál jelentősebb.

Teller a "reaktorellenző"

A negyvenes évek végén megalakult a Rektorbiztonsági Tanács Teller Ede elnökletével.
Teller a következő biztonsági filozófiát követte: a nem nukleáris iparban bevett szokás, hogy az új technológiákat nagyon gyorsan alkalmazzák.
A működés közben felmerülő problémákat aztán "menet közben" kivizsgálják, orvosolják.
Teller szerint ez a gyakorlat a nukleáris iparban nem követhető, tekintettel arra, hogy nagyobb radioaktivitás kibocsátással járó baleset túl nagy kockázatot jelent. Ráadásul elriasztaná a közvéleményt és a döntéshozó szerveket a - békés célú - nukleáris technika kibontakoztatásától.
A Reaktorbiztonsági Tanács ennek értelmében már az engedélyezésre benyújtott reaktorterveknél megvizsgálta a lehetséges legsúlyosabb baleset következményeit, és több konstrukciót visszautasítottak még azok megépülése előtt. Épp ezért szakmai körökben Telleréket a "reaktorellenzők" gúnynévvel illették.
Sőt ennél is tovább mentek. Megvizsgálták a már működő hanfordi plutóniumtermelő reaktorokat, és súlyos biztonsági problémákat fedeztek fel.

A grafit moderálású és vízhűtésű reaktorok üregtényezője pozitív - állapították meg Tellerék.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben elforr a hűtőközeg egy része, az növeli a rendszer reaktivitását - ami olyan, mintha kintebb húzták volna a szabályozó-rudakat.
Vagyis ha egy véletlen ingadozás során túlhevül a reaktor egy része és elforr a víz, a reaktivitás automatikusan megnő, ami a reaktor továbbhevülését okozza.
A két egymást erősítő folyamat akár a reaktor felrobbanását is eredményezheti. Ezt a reakciót nevezik Teller-effektusnak.
A fent vázolt eredményekre hivatkozva, kemény küzdelemmel Tellerék elérték, hogy az '50-es évek elején az USA leállítsa hanfordi plutóniumtermelő reaktorait, és a továbbiakban sem engedélyezték több grafitmoderátoros, vízhűtéses reaktor építését.
Nem méltatlanul tartják tehát Teller Edét a reaktorbiztonság atyjának.

Sajnos Teller csoportjának számításai titkosítva voltak, így a szovjetek pontosan ilyen koncepciójú, nagy teljesítményű reaktorok fejlesztésébe kezdtek később. Ilyen volt a később súlyos balesetet szenvedett csernobili atomerőmű is.

Tellerről több effektust is elneveztek, így a kémiában nagyon fontos Jahn-Teller-effektust is.