Brunauer, Emmett és Teller (BET) számos modellt fejlesztettek ki a gázok szilárd felületen történő adszorpciójára (felületi elnyelésére), melyek alapszabványai lettek a felületi méréseknek. A modellek többrétegű homogén felületekre voltak érvényesek.

A feltevések alátámasztották a következő BET izotermiákat:

- A gázok sima, egyenletes szilárd felületen történő adszorpciója során a gáz és a szilárd felület közötti van der Waals erők hatására egyenletes hőmérséklet keletkezik.

- Az adszorpcióban részt vevő molekulák között más kölcsönhatás nem jön létre.

- Miután a szilárd felületet részben beborították az adszorpcióban részt vevő gázmolekulák, a fennmaradó gáz egyaránt képes elnyelődni a maradék szabad felületen, vagy a már adszorbált felső réteg felületén. A második, vagy az azt követő rétegek adszopciója során keletkező hő megegyezik az adott gáz cseppfolyósításakor keletkező hővel.

A B.E.T. egyenlet az alábbiakban látható, ahol:
- Ca: a rétegeket ellepő gáz sűrűsége (koncentrációja)
- Kb: adszorpciós tényező
- qm: maximális terhelés

A kísérletekből a következőket lehet levonni:

- Az adszorpcióban részt vevő molekulák akadályoztatva lesznek.
- Az adszorpció energiája minden rétegben megegyezik az első réteg energiájával.
- Újabb rétegek keletkezhetnek, mielőtt egy másik elkészülne.

Fontos megjegyezni, hogy számos ritka adszorpciós izotermia is jól illeszkedik a BET egyenlethez.